2008. dec. 15.

"Miért, ki olvas ma régi magyar konzervatívokat?"

A kérdést egy ismerősöm tette fel nekem, nem kevés arroganciával és pökhendiséggel végső érvként, arra, hogy miért inkább külföldre kell figyelnünk jelenleg és nem belföldre, amennyiben konzervatív gondolkodókat akarunk olvasni 2008-ban. Meghökkentem, mert a válasza jogos, volt ugyan, de talán nem minden részében korrekt. A súly eltolása azonban mindenképpen bántó. Magyarországon 1945 után szépen lassan (vagy inkább gyorsan?) megtört ez a hosszú, organikusan egymásra építkező politikai hagyományunk is. A királyság alászállása ezt is magával hozta.

Nem olvasunk ma régi magyar konzervatívokat, főleg nem azokat, amelyekből táplálkoznunk kellene, amelyekhez - is - viszonyítani kellene álláspontunkat, rendezni a helyzetünket, gondolatainkat. Ahova visszatérhetnénk egy kicsit, akikre hivatkozhatnánk, akikre mutogathatnánk, akik mögé bújhatnánk még, mert gyengék vagyunk és mert nem tudjuk honnan és hogyan vegyük fel a vonalat. Akikről klubokat, alapítványokat, szövetségeket, mozgalmakat, hovatovább borozókat, vagy éppen sörözőket, tea-, és kávéházakat neveznénk - mások helyett. Szükség van olyan gránitlépcsőkre akikre ráléphetnénk, mert fel akarunk emelkedni. De őszintén szólva, nem ismerjük a gondolataikat nagyobbrészt. vagy kisebbrészt sem. Magával ragadnak életfolyamuk egyes epizódjai, régi fényképeik, metszeteik, de nem ismerjük őket. Vannak persze, akik ismerik. Olyanok, akik ebből szakdolgoznak mondjuk, olyanok, akik fanatikusok, bibliofilek, esetleg extrémek, vagy éppen csak szcienti(fi)sták.

Mindegy.

A lényegen ez nem változtat; a lényeg ugyanis az, hogy ezek a szerzők el vannak dugva. előlünk jelenleg Nyelvük legtöbbször régies, reflexióik, alapvetéseik legjobb esetben is több évtizedes kötetekben hevernek az OSZK-ban, vagy éppen politológiai-, és vagy történelmi szöveggyüjteményekben lehet olvasni. Vagy ott sem. Egy ismerős azonban kimásolta, kölcsönbe adja, hogy elolvassuk. Egy kezemen meg tudom számolni hányan. Utána azonban felhördülünk.

Gróf Dessewffy Aurél, gróf Mailáth Görgy, gróf Apponyi György, gróf Szécseny Antal, gróf Zichy Nándor, Simor János püspök, Szögyén-Marich László, Gróf Cziráky János (és még sokan e családból), báró Fiáth Ferenc. Zöld hajtás nélküli vaskos gyökerek a földben.

Ezen az állapoton szeretnénk azonban változtani a jövőben egy kicsit. Annyit szeretnék kérni, hogy vegyük a fáradtságot! És ebben mi is segíteni akarunk, hogy ne legyen ez igazi fáradtság. Nem mindenki megy fel az OSZK-ba. Nem azért, mert lusta, hanem mondjuk mert nincsen ideje. Nem mindenkinek van csendes őrült bibliofil ismerőse sem. Az irányjelzőket szeretnénk eltekerni egy kicsit, ami nem hátra mutat - minden rosszhiszemű találgatás ellenére. Az irány mindig előre van, nem vissza. De szükségünk van saját irányjelzőinkre.

5 megjegyzés:

Ultrajobber írta...

PHJ, a próféta beszélt belőled.
Nekünk a magyar konzervatív hagyomány a kincsünk, amellyel most élnünk kell, és Stalker figyelmébe is ajánlom, hogy ne a nagyromán "hősöket" dicsőítse már, mert az nem tesz jót nekünk.

http://kuruc.info/r/26/32111/

http://www.nouadreapta.org/

Névtelen írta...

Az írás nagyon kellett. A Tea-Kör mellett szinte csak itt olvastam ennek a fontosságát, de látom, hogy velük megvan az együttműködés. A múltat elvágta a köztársaság, ahogyan azt itt is mondtátok, Slachta után. A régi konzervatívok, nem avittak.

Névtelen írta...

Aki esetleg szívesen segédkezne a digitalizálásban az kérem, hogy írjon RMK blogon lévő e-mail címre. Anyag ugyanis van bőven és nem kellene mást csinálni, mint átolvasni a szövegeket és kijavítani a karakterfelismerő program hibáit.

VSZ írta...

Üdvözletem mindenkinek!

Codreanu-val kapcsolatban írtam megjegyzést: https://www.blogger.com/comment.g?blogID=710204513934623652&postID=9005245842033083854

A kuruc.info cikkére reagálva: elég egyoldalúan mutatja be a megemlékezést - mint általában sok mindent -, de a mi helyzetünkből ez érthető. Nem szándékom dicsőíteni a románokat, se megbántani a magyarokat.
A jelenlegi kortárs román "jobboldal"-t meg inkább hagyjuk. A Noua Dreapta eszmeiségében számomra kb. annyi, mint nálunk a Világnemzeti Népuralmista Párt (Szabó Albert) volt.

Más téma: Karácsony után remélhetőleg aktivizálom magam, és pótlom a blogomon a hiányosságokat.

A közeljövőben pedig remélhetőleg több európai és amerikai (!) konzervatív és tradicionális szerzőt is megpróbálok bemutatni, illetve recenziót írni a műveikről.

Szerencsére a magyar konzervatívokról írnak helyettem is, de ha szükséges, beszállhatok segíteni a munkába.

Stalker

Ultrajobber írta...

A kurucot valóban nem kell 100-nak venni, de most nem is arról van szó, hogy elhinném, hogy soviniszta lett volna az illető.Csak azt mondom,akartam mondani, hogy jelenleg soviniszták tűzték őt a zászlajukra, s a felgyülemlett szemét trianonéltető oláhok-most CSAK a cikkben szereplőkről szólok,reflexként kiváltották belőlem a tiltakozást az egész tevékenységükkel kapcsolatban.Utólag láttam, hogy a hungaristák is ellenérzésekkel vannak ez iránt, talán elhamarkodtam a "beszólást",mindenesetre az eredeti szándékom a román sovinizmusra való figyelemfelkeltés volt.
Stalker megnyugtatására: tudok különbséget tenni, de amikor az itthoniak, névszerint Eörsi Mátyás belülről, ezek meg kívülről támadnak, akkor kissé elveszítem a fejem.Talán felül kéne ezen emelkednem.Majd megpróbálok.

Egyébként a cigányságnak ismerem a pozitív oldalát is, nem csak az "orkot", figyelmetekbe ajánlom Vesho-Farkas Zoltán műfordító munkásságát.Ennyit a kultúráról.