2012. febr. 20.

Minden hatalmat a szovjeteknek! - Gondolatok Magyar Bálint beszéde kapcsán (hangos jegyzettel)

Hallgatom ezt a Magyart! Ugye tudják, Bibó István Szakkollégium, 2012. február. Hogy a Hofi-féle benyögést használjam: „Jön a bal!”.

Mintha a „régi”, a „klasszikus” bolseviki öngyalázó-önelemző kollektív gyónás egy újfajta megjelenésével találkoznánk. Csakhogy ez az irány úgy tud „önkritikát” gyakorolni, hogy közben ki nem ejtené a szót: „vétkeztem”, „hibáztam”.

Hallgatva őket, teljesen úgy tűnik, minden jól volt, mindent jól tettek, csak az a fránya nép, valami ismeretlen eredetű – a gondolkodást és az agyat megtámadó vírusfertőzés miatt – „ezekre” szavazott. Kérem szépen: „a nép egy hülye”, „a népet le kell váltani”; hiszen a kiválasztott kevesek számára leginkább megfelelő helyett egy „antidemokratikus” modellt választott. Mármint az Orbán-féle hatalomgyakorlási modellt. 

Buta nép – szégyelld magad!



Pedig ezek az urak (?) is nagyon jól ismerik azt az Antall Józseftől származó gondolatot – amit gyanúm szerint ő is idézett valahonnan –, „…ha az inga egyszer kileng balra, akkor szükségszerűen kileng jobbra, és amíg az inga megáll középen, addig néha esztendők vagy évtizedek telnek el.”

Most tekintsünk el attól a képzavartól, hogy – mármint ha a társadalomra vonatkoztatva egy fizikai, organikus hasonlatot használunk (s mivel minden hasonlat sántít) olyan a politika fejlődésében sosem fordult elő, hogy az a fránya inga bármikor is megállt volna valahol középen. Sőt: az egyáltalán, soha nem áll meg. Hiszen, ha megállna, akkor az nem organizmus lenne. Ha véletlen mégis így tenne – van erre is egy szintén a biológiából ismert kifejezés – akkor kadáver lenne.

De jó, legyen! Használjuk az inga-hasonlatot! Akkor pedig mondjuk ki őszintén: kadáverek elmélkedtek a Magyar Köztársaság állapotáról.

A felütést a szónok már beszéde legelején megadja, amikor arról elmélkedik, hogy a mai folyamatokat az „antidemokratikus” jelző írja le leginkább.

Miért? – kérdeznék a naivabbak. De ha meghallgatjuk a gondolatfolyam többi részeit is, talán megértjük, amikor azért a tettükért veregetik meg saját virtuális vállaikat, hogy meghonosították Magyarországon a nyugat-európai típusú demokráciát.

Kíváncsian várom, mikor támad majd egy politikai gondolkodó, aki – mondjuk – az unga-bungai vagy a nepáli demokrácia meghonosításáért szállna síkra. S ha majd ez az új, a bevezetést követően mégsem fog meggyökeresedni, akkor majd lehet szidni a működésképtelen modell eltörlőit és követelni az (újítók által) fejlettnek mondott rendszer visszaállítását.

Könnyedén felejtsük most el azt az apró problémát, hogy a „demokrácia” lelkes emlegetői soha nem határozták meg egzakt módon magának a fogalomnak a jelentését sem. Tekintsünk el attól a csekélységtől is, hogy vajon ki és mikor kente fel e nemes lelkű deutero-prófétákat az egy és oszthatatlan, a megdönthetetlen igazság kinyilvánítására, s hogy csalhatatlanságukat melyik politikai-hitrendszer igazolná?

Libbenjünk át azon a szemponton is, hogy ha egy rendszer nem működik, akkor arról nem biztos, hogy a rendszer környezete tehet. Az egyszer imádott, máskor pedig szidalmazott „népet” korholni pedig végképp felesleges, sőt káros és igazságtalan.

Feltéve, ha Antall szólásának igaza van – akkor az inga kilengését nevezhetik akár „forradalomnak” is. De akkor a rendszerváltás kilengése is forradalom volt. Jobb-forradalom. Mármint ha az addigi, az MSZMP nevével fémjelzett rendszert „bal”-nak tekintjük. „A nép, az istenadta nép” ugyanis szokása szerint megint valami ellen szavazott – természetesen a saját zsebe érdekében és a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolva, sem a tényektől, sem az eszméktől, sem a lehetőségektől.

S ez ellen a „jobb-forradalom” ellen szavazott a „bölcs nép” 1994-ben, hogy aztán ismét elege legyen „őfelségének a népnek” 1990 előtti, feltámadt uraiból. De hogy ne legyen olyan mechanikus a politikai berendezkedés, hát az 1990-ben még az antikommunista jobbon tündöklő SZDSZ is bekerült a régi-új urak közé. Hiszen a régi-új urak (?) valójában a hatalomgyakorlásra úgy kvalitásaik, mint habitusuk és felkészültségük hiánya okán alkalmatlanok voltak; s a „megújult bal” sosem nyerte volna meg a választást, ha hirtelen, valami ismeretlen oknál fogva nem sikerül azt a kényszerképzetet kelteni, hogy a „jobb” meg akarta gyilkoltatni a „bal vezérét”. Így az addig csak a humoristák száján „koronának” becézett segédeszköz a valóságban is „politikai koronává” lett.

Lengett az inga, majd megint lengett – az „istenadta nép” pedig mindig azt hitte, hogy minden választással akkor lesz neki jobb, ha újabb és újabb forradalmakat csinál. De ezek a kézi vezérelt „forradalmak” már csak ilyenek. Mert ha az nem egy ilyen instant-forradalom lett volna, akkor az csak egy minden kontrollt elveszítő forradalomként léphetett volna fel. Mint az a bizonyos, a csőcselék vezérelt „nagy”, ami még „francia” is volt.

Sírnak a bukott rendszer örökösei, szidnak mindent, ami nem úgy működik, mint az általuk kreált „nyugati” modell. S közben nem veszik észre, hogy – ahogy ők is sokszor elszólják magukat – Magyarország nem „nyugat”, hanem „kelet-közép”; rosszabb esetben: „kelet”. Ergo igénye sem lehet „nyugati” típusú demokráciára; mondom ezt úgy, hogy – előzetesen rögzítettük – élő ember még egzakt módon nem határozta meg a „demokrácia” fogalmát. Mégis mindenki ezért sír (természetesen kisebb, nagyobb; mocskosan véres, vagy kevésbé mocskos mészárlások után).

Maoista lázadók több évtizedes fegyveres anarchia után átvették a hatalmat Nepálban, de természetesen az új hatalom később meginterjúvolta az „istenadtát”. S mit ad Isten…! Hát, nem megszavazták?! Le is váltották a királyt. A „nép”; mármint Mao-népe. A szomszédos Bhután királya pedig azt találta mondani: nemzetem jóléte annak Bruttó Össznemzeti Boldogsága kell legyen! S e gondolatát az alkotmányukba is beillesztették – azóta nem a nemzeti terméket, hanem nemzeti boldogságot mérik. (Mit mondjunk?! Ez a GNH is van olyan egzakt, mint a GDP…) 

De tegyük fel a kérdést: mennyivel rosszabb vagy jobb ez a modell, mint az ún. nyugat-európai demokrácia modellek?

Amúgy is – megfigyeltem – egy fogalmat sokan úgy igyekeznek misztikusabbá (azaz tudományosabbá) tenni, hogy a lényeges szavak elé töménytelen jelzőt illesztenek. Nyugat-európai demokrácia, szocialista-demokrácia, demokratikus centralizmus, bruttó nemzeti össztermék. Szómágia! A lényeg, hogy csak kevesen értsenek sokat; olyanok, akik tudatában vannak annak, hogy a szó a gondolatok elrejtésének leghatékonyabb eszköze és a valóság szavakkal amúgy sem leírható.

Magyar Bálintnak sem kellett volna huszonvalahány percig (mellé)beszélnie, hogy megértsük. Elég lett volna a 3 jól ismert szót kimondania: Вся власть Советам! Minden hatalmat a szovjeteknek! Azaz: Minden hatalmat a Kadávereknek!

De ez nem jó! Mégsem!

Még, esetleg valaki – az „istenadtából” – megértette volna, mit is akartak mondani, s ma nem lehetne egy filosz dicsfényében fürdeniük a neoliberálisoknak; akik végül is meg akarják állítani az ingát – az időt. Amúgy is, furcsán néz ki egy vörös transzparens cilinderes, szivarozós kezekben; és amúgy is nehéz jelszavakkal telefirkált táblákat lengetni, ha közben a pénzeszsákodat kell markolnod.



3 megjegyzés:

pera írta...

Uvazsajemij goszpogyin Per Spegulo!
Ot togo, sto vokrug Valentyina Vengrova vi raszkladivajetye raznije fotografiji, napominajuscsije szovjetszkuju epohu i voobscse bolsevizm, on szam jiscso nye sztanyet bolsevikom.

vot eto i nazivaejetszja inszinuaciej!

Ja ot vasz privik k posztam polucsse! :)

Per Spegulo írta...

Köszönöm Pera Uram a jókívánságait, de megbocsát, nem vagyok olyan jó (már) oroszból, hogy ezen a csodálatos nyelven válaszoljak.
[De látom, Önnek még jól megy... legalábbis a genitivus partitivus használatából ez tűnik ki. :-D]
Egyébként elfogadom a gondolatát; valóban nem mindenki bolsevik, akit én annak nevezek. Aki viszont saját magát és az eszméit csalhatatlannak tartja, azt talán nevezhetem bolseviknek [virtuális bolseviknek mindenképpen]- amúgy is - nincs semmi más indoka ennek a jelszónak: minden hatalmat a szovjeteknek - hacsak az nem, ha éppen ők maguk nem tartanák saját magukat az egyedül üdvözítő és kizárólagos tudás letéteményeseinek.
Ezért, ebből a gondolkodásból feltételezhető alappal, hogy - valahol, mélyen, jól elrejtve, valami közük mégis van a neoliberálisoknak a bolsevikekhez; ha másban nem, hát a kiválasztottságuk hamis tudatában.
De valóban - ez az áthallás valóban én "irodalmi munkásságom" része... De ugye nem baj? Ez az írás csak egy hangos gondolkodás (s a korai szovjet korszak fényképeit amúgy is szeretem, mert egy fénykép, egy plakát, egy jelszó, egy vers sokszor száz nyelven beszél). Köszönöm, hogy megtisztelt figyelmével!

pera írta...

Értek én is mindent Per Spegulo, egyet talán nem. Miért gondoljuk azt, hogy csak a liberálisokban buzog erőteljesen a kiválasztottság tudata? Szerintem mindenki, aki él és mozog ebben az országban, úgy gondolja, hogy a jó Isten által valamire rendeltetett, hogy van egy hívatása - most a szó eredeti, teológiai értelmében. Szerintem ez nem csak a liberálisok sajátja.

Magyar B. felszólalásából én is hallottam egy részletet, amiben éppen azon háborgott, hogy a baloldali kerekasztalnak elnevezett micsodába bevonják a komenistákat is. Ezért is ütődtem meg a plakátokon, amiket amúgy én is szeretek, mert érződik rajtuk a századelő orosz avangardjának frissessége. (Igen, az orosz még megy. Ruszisztikát tanultam a SZU-ban. Úgyhogy egy kicsit obligatorisch! :)