2013. febr. 6.

A Szent Korona megtalálása

Az alábbiakban közreadjuk a Szent Korona orsovai megtalálásának történetét. Ki-ki eldöntheti magában, ki bánt nagyobb tisztelettel Magyarország szent ereklyéjével, Kossuth, avagy I. Ferenc József királyunk. 
1849 őszén a hatóságok, hogy a koronázási ékszereket visszaszerezzék, bizottságot küldtek Orsovára, ahol kiderítették, hogy a Szent Korona egy ideig az ó-orsovai “Fehér bárány” fogadóban volt, ahonnan néhány ásószerszámmal felszerelt ember elvitte, majd nemsokára visszatértek. Számos ásatásra sorkerült Orsován és környékén, de mindhiába.

1852 áprilisától br. Johann Franz Kempen von Fichtenstamm altábornagy vezette a Korona felkutatását, amit ő legszebb feladatának tekintett. Így ír naplójában:
 

“Az 1849.évi magyarországi forradalommal járó bűncselekmények és gonosztettek közt nagyságát és a gazság megnyilatkozási formáját tekintve egy sem volt kiemelkedőbb, a forradalmárok lelkületére egy sem volt jellemzőbb, mint a magyar koronázási jelvények elrablása és megszentségtelenítése. Szent Istvánnak, Magyarország első keresztény uralkodójának és az első királyának a koronáját mindig az ország legdrágább kincseként, a nép és jog szerinti uralkodója közös birtokaként, valóságos nemzeti ereklyeként tisztelték, az uralkodó és a nép a megbecsülés minden külső jegyével és lelkiismeretes gonddal óvta és övezte. Szent István koronája, amit tiszteletre méltóvá tesz már csak az is, hogy a korai századokból épen megmaradt emléktárgy, a kereszténység bevezetésének és az ország királysági rangra emelésének emlékjele; melynek jelentőségét az adja, hogy a nép és törvényes fejedelme bensőséges kapcsolatának jelképe, amelyet az egyház feje szentelt meg, és melyet a nép vallásos lelkülete egy szent ereklyeként kiváltképpen tisztel, mindig hatalmas varázst gyakorol Magyarország minden néptörzsének és társadalmi osztályának kedélyére, és olyan lelkes hódolat tárgya volt, amilyenre más európai országokban alig lehet példát találni. A magyar forradalom vezetőinek gátlástalanságát és elvetemültségét semmi sem világítja meg élesebb fénnyel, mint az a mód, ahogy az országnak ezzel a kincsével bántak.[...] Kossuth, akinek bűnös szelleme lázadásra tüzelte hazáját, az országnak azokra a kincseire is rátette szentségtelen kezét, amelyeket hajdan Szent István viselt; és amikor ez a felségáruló, az isteni igazságszolgáltatástól utolérve, kénytelen volt elmenekülni és a hitetleneknél keresni menedéket, eltüntek ezek a drágaságok is.”

Kempen báró küldöttség útján londoni magyar emigránsokhoz fordult, ahol - bérdíj fejében - sikerült megszerezni a szükséges információt.

A térkép alapján szeptember 6-án 31 ember kezdett el ásni. 1853. szeptember 8-án negyed kilenckor Ion Morosina, egy agg talján tuffási lakos felkiáltott: "Ferro" - mert kapája nehéz fémtárgyba ütközött. Egy vasládát pillantottak meg! A ládát kiemelték a földből, náddal letakarva egy parasztszekéren Orsovára, a határőrparancsnokságra vitték. Ott felnyitották.

Legfelül Szent István király palástja volt, hímzéssel kifelé fordítva, összehajtva. A sártól csepegett. Alatta két bársonypárna, ezek alatt bársonytokban elrozsdásodva a koronázási kard. A láda jobb alsó sarkában volt a szent korona, bőrrel bevont tokban, mely széthullott a nedvességtől. Néhány letört követ nem számítva ép volt, bélése elrothadt. Nedves selyemzsákban a korona mellett volt a jogar és az országalma. A ládában volt még pecséttel ellátott selyemterítő, egy köteg szétmállott írás, megrothadt pár koronázási cipő és saru. A láda fenekén volt külön zárral elzárt oldalsó rekeszben két régimódi kengyel, hozzátartozó szíjjal.

A koronzási ékszereket Bécsbe szállítván szeptember 16-án Pesten megállt a hajó, ünnepélyes menetben felvitték a budai királyi várba és három napig közszemlére tették a várpalota templomában. Ezt követően szeptember 19-én vonaton Bécsbe indították a jelvényeket, ahol Albert királyi herceg ünnepélyesen átadta I. Ferenc József király őfelségének. Végül Budára vitték a királyi várba, őrzési helyükre, a sok viszontagságnak kitett koronázási jelvényeket.

A király hálából emlékkápolnát építtetett Orsován.

Nincsenek megjegyzések: